Maderspach Viktor

A Petrozsényi medence egyik kiemelkedő családja a XIX-ik század végén és a XX-ik század elején a Maderspach család volt.Ami Zsilvölgyét illeti a család legismertebb tagja történelmi és turisztikai szempontból Maderspach Viktor volt.

A pozsareváci béke ( 1718 ) után Temesköz osztrák uralom alá kerül,és az osztrák hatóságok 1722-1726 között, 25 ezer német családot telepitenek a Bánságba.Igy kerültek a Bánságba a Tirol vidékéröl a Maderspachok. Jelen-tös bányászati és vaskohászati hoztak magukkal új hazájukba.Maderspach Viktor nagyapja,Maderspach Károly korának kiváló műszaki embere,vas és acélszerkezetű hidak tervezője,kivitelezője.1838-ban hidtervével részt vesz a Pest-Budát összekötő Duna hid tervpályázatán, melyet gr.Széchényi István is kiválónak minősit.Tervei alapján épitették a Cserna fölötti hidat Herküles-fürdön és a Temes fölötti hidat Karanszebesen.Az 184o-es években Maderspach Károly kezdeményezte a Zsilvölgyi szénmedence kutatását. 1828-ban feleségül vette Buchwald Franciskát és Ruszkabányan élnek. Öt gyermekük születik akik közül Viktor,Maderspach Viktor édesapja. Maderspach Károly az 1848-1849-es szabadságharcban ruszkabányai vasüzemében a honvédsereg részére gyártja a fegyvereket.1849-ben a Világosi fegyverletétel után felesége Maderspach Károlyné (sz.Buchwald Franciska) Ruszkabányán a menekülő Bem tábornokot és kis csapatát se-

giti,éjszakára menedéket ad számukra.Haynau pribékje,Gröber százados az őtgyermekes családanyát lefogatja,majd félmeztelenre vetkőztetve nyilvánosan megvesszözteti 1849 augusztus 23-án.Maderspach Károly a vesszöztetés hirének hatására öngyilkosságot kővet el. Maderspach Viktor édesapja faűzemek létesitésébe kezd és megalapitja

a malomvizi,majd a petrozsényi és az iszkronyi űzemet.Igy került a Maderspach Zsilvölgyébe.Maderspach Viktor február 1O-én született Dél-Erdélyben,Vaspatakon.Gyermekkorát a Hunyad megyei Zsilvölgyében levő családi biortokán éli.Lakhelyét a Páring és Retyezát vadonjai ővezik,itt a természet még háboritatlan.Kőzepiskolai tanulmányait Budán az Ilona útcai gimnáziumban végezte,de alig várja a vakáciokat hogy.hazatérhessen,s vadászszenvedélyének élhessn.15 éves gimnazista amikor apjától örökölt fegyverével egyedül űl ki medvelesre és 17 éves

amikor első zergéjét elejti.Vadászati élményeit a „Páring-Retyezát vadá- szataim a Déli Kárpátokban”és „Havasi vadászataim”könyvekben irja le. Midkét kőtetet napjainkban is használhatjuk amikor a Páring és Retyezát hegységek ösvényein járunk.

1893-ban beiratkozik a Bécsi Műszaki Egyetemre s ott szerzi meg 1897.ben a gépészmérnöki diplomáját.19o2-ben Amerikába megy,hogy megismerje az észak-amerikai fakitermelést,s tanulmányozza a fejlett faipart. Amerikai útjárol hazatérve szeretett vadászterületein a Páring és Retyezát vadonjaiban éli ki igazán vadászszenvedéjeit.Vadőrével Gyorgyével számtalan vad nyomát kőveti,sokszor akár egy hétig is mig sikerül elejtenie.Ezen vadászútak olvasása közben szinte szemünk elött látjuk a Retyezát és Páring gyönyörű vadregényes tájait.

1914-ben a világháború kitörésékör azonnal jelentkezik a harctéri szolgálatra és az orosz frontra vezénylik,ahol kitűnik bátorságával,keménységével. 1916 nyarának végére az orosz támadás kifullad,s két évi harctéri szolgálat után szabadságra hazatér Iszkronyba és itt éri az 1916 augusztusi román támadás.Mint a terepet kiváloan ismerő felderitő különitmény parancsnok részt vesz a román hadsereg ellen vivott súlyos harcokban és hozzásegiti a hadvezetést hogy novemberig a román hadsereget kiüzzék Magyarország

területéröl.

A békeszerzödés aláirásákor a Petrozséntöl délre fekvő Iszkronyban a család birtokán tartozkodik és akarata ellenére román állampolgár lesz.A román hatoságok ismerik I-ső világháborus tevékenységét,ezért román provokátörök révén csapdát állitanak neki.Ő azonban résen van,és az egyik titkos rendört megőli,majd a havasokon át 1921 május 6-16 között Szerbián keresztül Csonka-Magyarországra menekül.Kalandos és hihetetlenül izgalmas eseményekben gazdag meneküléséröl a „Menekülésem Erdélyből” cimű könyvében számol be.A menekülés első 5-6 napja a Retyezát hegységen zajlik az Iszkrony-Banyica-Aninosza-Petrozsény-Banyica tető-Dealu Babi útkeresztezödés- Oboroka-Tulisa nyereg-Borbátviz medre-Kusztura-Lapusnyik völgye-Gura Apei útvonalon.Az útvonal első részét egy-két napos kirándulással végig lehet járni a Petrozsényi medence felöl.

Maderspach Viktor tehát 1921 nyarán,mindenétöl,családjától,vagyonától, szűkebb hazájától megfosztva érkezik Budapestre.Harcedzett tisztként jelentkezik a Honvédelmi Minisztériumnál és bekapcsolodik a Sopron kőrnyéki felszabaditó harcokba.

194O-ben Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása után,bár már betöltötte 65-ik életévét,azonnal önként jelentkezve kéri katonai reaktiválását és szeptember 1O-én honvédségi teherauton leindul az erdélyi bevonulás résztvevőjeként,de műszaki hiba miatt Debrecnben az őt szállitó gépkocsi felborúl,s őt sűlyos sérüléssel a debreceni Honvéd Korházba szállitják.A baleset során szerzett tűdősérülése végzetes kővetkezményekkel jár és 1941 október 3-án 67-ik évében Maderspach Viktor visszaadta lelkét Teremtőjének.Főldi maradványait a Mátyásfőldi temetőben helyezték örök nyugalomba ,majd amikor a Mátyásfőldi temető felszámolásra került,az ő földi maradványait is exhumálták,s új sirja ma Cinkota Ilona telepi temetőben található meg.

A magyar vadászok a „Maderspach Viktor Vadásztársaság” és Maderspach tisztelői ,sirjánál minden évben szűletésnapján február 1O-én és halálának évforduloján megemlékeznek a Kárpátok nagy vadászárol,rendithetetlen magyar hazafirol.Tekintettel hogy ebben az évben van 9O éve a kalandos menekülésének és 7O éve halálától,májusban a menekülés időpontja körül, valamint október elején,a legkegyeletesebb megemlékezés az illető útvonal felevenitése lehetne.Mindenesetre menekűlésének útvonala egész évben,egy érdekes,elég könnyű,nyáron áfonyaszedéssel,gombászással összekapcsolt kirándulási túra lehet.

Irodalom.

Maderspach Viktor „Élményeim a nyugat-magyarországi szabadságharcból”

Masszi Kiadó,Budapest,2OO9

Maderspach Viktor „Havasi vadászataim”

Lazi Könyvkiadó,Szeged,2OO7

Maderspach Viktor „Menekülésem Erdélyből”

Masszi Kiadó,Budapest,2OO7

 

Newsflash

A Petrozsény-i medence a XVII-XVIII-ik századokban népesült be és akkor jöttek létre a medence helységei is.Az elején a lakosok zsilvidékieknek nevezték magukat és csak az osztrák uralom idején,miután megkezdödött a szén bányászata,kezdték az itt levő lakosságot momorlányoknak nevezni.A betelepitett lakosok csodálták az itt levő lakosság arhaikus életmódját,és szinte a dákok utódainak tekintették őket.Egyesek szerint ,a momorlány szó a magyar maradványból származik.

Napjainkban,a momorlányok egy kis közösséget képeznek a Petrozsény-i medencében és számuk 15.OOO-2O.OOO lakosból áll.Sokáig a bányászat megkezdése után is,régi hagyományaik szerint éltek,elég elszigetelten a betelepitett bányász lakosságtól.

Házaikat fenyőgerendákból épitették,melyeket kőalapra helyezték,a ház alatt lévén a pince.A lakás általában két helységből állt,elöttük volt a tornác.A házak fedele fenyőzsindelyből készült.Az udvarban voltak a kamara,nyárikonyha és az istáló,melyek bezárták az udvart és mint egy kicsi vár védték a gazdaságot.

A falun kivül volt a kalyiba,egy kicsi egy helységből álló épület és mellette egy istáló.Ide mennek még napjainkban is a momorlányok állattaikkal tavasszal,mielött kiviszik őket a havasra,nyáron mikor csinálják a szénát és ősszel mikor lehozzák a havasrol az állatokat.Gyakran a kalyiba mellett egy kis kertet is csinálnak,ahová zöldségféléket vetnek,amit a kalyibában töltött idő alatt használnak.

Május második felében a juhokkal felmennek a havasra,ahol esztenák várják őket.Az esztenák egy két helységből állnak,Az egyik helységben van a tűzhely ahol a túrot,sajtot készitik,a füst pedig a tető alatti résen hagyja el a helységet.A juhászok életében az egyik várt és nagyon fontos esemény,a juhok tejmennyiségének mérése.Mindegyik család a nyár folyamán,a túrot a juhaiktól fejt tejmennyiség szerint kapja.Sajnos az utobbi időben az állattenyésztés vesztett jelentöségéből és természetesen az esztenák nagy része tönkrement.Ennek ellenére épült egy pár modern esztena is,amelyek hozzájárulhatnak a turizmus fejlödéséhez,ugy a szállás mint az étkezés szempontjából.

A momorlányok közösségében napjainkig megmaradtak egyes érdekes szokások.

A momorlányok halottaikat sokáig a házuk melletti kertben temették.A legények halálákor szokás hogy egy fenyőfát helyezzenek a sir bal oldalára,amit a halott legény barátai hoznak bizonyos szertartással.

A medence hegyeit járva gyakran találkozunk a „kőemberekkel”,embermagasságú egymásra tett kővekkel.Ezeknek a „kőembereknek”,több magyarázata van.A kertekben a madarak ijesztése.Mint határkővek a kaszálok között és mint juhászturistajelzések.

Egy napjainkig megörzött szokás,amelyik összegyűjti a momorlányközösséget a „nedeják”,amelyeket tavasszal és nyáron tartanak a falvakban vagy egyes magasabb tájakon.Ezeken az ünnepeken,melyeket bizonyos vallásos ünnepeken tartanak,énekelnek,táncolnak és bizonyos helyi hagyományos ételeket szolgálnak fel.Napjainkban ez a hagyományos esemény is hozzájárulhat a turizmus fejlödéséhez