Rudolf trónörökős Retyezát-i vadászata

A Retyezát hegység szépsége és vadsága már XIX.-ik század végén felkeltette a természetkedvelök érdeklődését.Ez a szépség és vadság késztette Rudolf trónörökőst hogy ide jöjjön vadászni 1882 augusztus 1-6 között. A vadászat előkészitéséért és megszervezéséért, Hunyadvármegye 67 esztendős főispánja, Pogány György, föltette magában hogy személyesen fogja megjárni mindazon helyeket, ahová királyának fia készül. Ezt az előkészitő útat Réthi Lajos főtanfelügyelő írja le. A főispán 1882 július 11-én útazott ki Malomvizre. Ott meghált és 12-én reggel indult a Zenoga tóhoz. Kíséretéhez tartozott Réthi Lajos főtanfelügyelő is. A csoport 12-én reggel indult apró falusi lovakon.

Gyakorlott vezető Klopotivárol volt fogadva. Hét ember jött szolgálatott tenni. 11 órakor érkeztek déli állomásukra a Gura Zlatyihoz. Pihenésük után 4 orakor érkeztek a Zenogához. Onnan másfél óra pihenés után egy júhásztanya közelébe érkeztek éjszakára. Megtudjuk hogyan nézett ki egy ilyen júhásztanya és hogyan viszonyultak a helyiek a

trónörökős látogatásához. A júhásztanya esztenája fenyőfából van összeróva ,ugy,hogy a szél szabadon jár át rajta mindenütt. Gerendái lent vannak,hogy guggolva kell járni benne. Oldalain kifordított juhbbőrök véresen csüngenek. Azok a tömlők, melyekbe a télire szánt túrót teszik.

A havasi nép keveset törődik a polgári társadalommal.Amikor a főispán vezette csoport elment sokan még a kucsmájukat sem billentették meg. Igyekeztek a havasiakkal megértetni,hogy milyen nagy dolog, mikor idejön a trónörökős. Közönyösen néztek, nem sokat vették számba az egészet. A trónörökős 1882 július 3O-án érkezett Hunyadmegyébe és Öralja Boldog falván,néhai Kendeffy Árpádnak a kastélyában szállt meg fenséges nejével együtt.A trónörökős vadászatának rendezését gróf Teleki Samú és báró Bornemissza Tivadar a hegység legkitünöbb vadászai intézték.A főhadiszállást a Zenoga tó téres katlanyában ütötték fel.A juhlegeltetés miatt azonban augusztus.táján a zergenyájak rendesen szétrebbenve a legvadabb szurdukokban,az ugynevezett surlokban rejtözködnek. Nem csoda hogy a vadászat zsákmányát 3 zerge és 1 őz képezte,s vigasztalást szolgáltatott a rendezőségnek,hogy az első zergét a trónörökős golyója teriti le. Téglás Gábor 1890 március1-én a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztályának ülésén tartott beszédéből tudjuk. 1882 augusztus 1-6-ig dicsőült trónörökősünk szerencsélteti a Retyezát vadászterületeit s azt helyet hol a Sebesviz melöl a Gura Zlatinál a Zenoga felé haladva elöször megpihent, Hunyadmegye közönsége legmélyebb kegyelete tanujeléül és örök emlékezet okáért emléktáblával jelölteti meg.

1982 nyarán alig hitt szemének Macsek Ernő amikor a Sebesviz (Raul Mare) partján felfedezte a pontosan száz évvel korábbi esemény emlékére állitott magyar nyelvű emléktáblát a sziklafalon. Minden bizonnyal az emlitett tábla helyére került fel 1896-ban a jelenleg is ott levő emléktábla.Az emlékmű Brazi településtöl a Sebesviz mentén felfelé haladva pontosan 7,5 km.-re található.Itt jobboldalt 5-6 ház lesz,elöttünk és utánunk szomorúfűz. Ezek között kell lemenni a folyóhoz,aminek a túlsó partján,bokrok közt találjuk az emlékmüt a következő felirattal:

Rudolf,magyar királyfi,trónörökős

Ujabb történelmünk bűszke reménye

Deli kedvvel,ifjú erőben vadászott itt 1882 év nyarán

Oldalán bájos hitvese,Stefánia főhercegnő

Letünt,mint üstökös,hirtelen,megrázolag 1889-ben

Fennmarad emléke hóhegyek szirtjein is.

Emelte Hunyadvármegye a Haza ezredévi ünnepe esztendéjében-1896

 

Newsflash

A Petrozsény-i medence a XVII-XVIII-ik századokban népesült be és akkor jöttek létre a medence helységei is.Az elején a lakosok zsilvidékieknek nevezték magukat és csak az osztrák uralom idején,miután megkezdödött a szén bányászata,kezdték az itt levő lakosságot momorlányoknak nevezni.A betelepitett lakosok csodálták az itt levő lakosság arhaikus életmódját,és szinte a dákok utódainak tekintették őket.Egyesek szerint ,a momorlány szó a magyar maradványból származik.

Napjainkban,a momorlányok egy kis közösséget képeznek a Petrozsény-i medencében és számuk 15.OOO-2O.OOO lakosból áll.Sokáig a bányászat megkezdése után is,régi hagyományaik szerint éltek,elég elszigetelten a betelepitett bányász lakosságtól.

Házaikat fenyőgerendákból épitették,melyeket kőalapra helyezték,a ház alatt lévén a pince.A lakás általában két helységből állt,elöttük volt a tornác.A házak fedele fenyőzsindelyből készült.Az udvarban voltak a kamara,nyárikonyha és az istáló,melyek bezárták az udvart és mint egy kicsi vár védték a gazdaságot.

A falun kivül volt a kalyiba,egy kicsi egy helységből álló épület és mellette egy istáló.Ide mennek még napjainkban is a momorlányok állattaikkal tavasszal,mielött kiviszik őket a havasra,nyáron mikor csinálják a szénát és ősszel mikor lehozzák a havasrol az állatokat.Gyakran a kalyiba mellett egy kis kertet is csinálnak,ahová zöldségféléket vetnek,amit a kalyibában töltött idő alatt használnak.

Május második felében a juhokkal felmennek a havasra,ahol esztenák várják őket.Az esztenák egy két helységből állnak,Az egyik helységben van a tűzhely ahol a túrot,sajtot készitik,a füst pedig a tető alatti résen hagyja el a helységet.A juhászok életében az egyik várt és nagyon fontos esemény,a juhok tejmennyiségének mérése.Mindegyik család a nyár folyamán,a túrot a juhaiktól fejt tejmennyiség szerint kapja.Sajnos az utobbi időben az állattenyésztés vesztett jelentöségéből és természetesen az esztenák nagy része tönkrement.Ennek ellenére épült egy pár modern esztena is,amelyek hozzájárulhatnak a turizmus fejlödéséhez,ugy a szállás mint az étkezés szempontjából.

A momorlányok közösségében napjainkig megmaradtak egyes érdekes szokások.

A momorlányok halottaikat sokáig a házuk melletti kertben temették.A legények halálákor szokás hogy egy fenyőfát helyezzenek a sir bal oldalára,amit a halott legény barátai hoznak bizonyos szertartással.

A medence hegyeit járva gyakran találkozunk a „kőemberekkel”,embermagasságú egymásra tett kővekkel.Ezeknek a „kőembereknek”,több magyarázata van.A kertekben a madarak ijesztése.Mint határkővek a kaszálok között és mint juhászturistajelzések.

Egy napjainkig megörzött szokás,amelyik összegyűjti a momorlányközösséget a „nedeják”,amelyeket tavasszal és nyáron tartanak a falvakban vagy egyes magasabb tájakon.Ezeken az ünnepeken,melyeket bizonyos vallásos ünnepeken tartanak,énekelnek,táncolnak és bizonyos helyi hagyományos ételeket szolgálnak fel.Napjainkban ez a hagyományos esemény is hozzájárulhat a turizmus fejlödéséhez